A homoszexuálisok önmeghatározása és meghatározása tekintetében második korszak az 1780-1880 közötti. A felvilágosodás büntetőjogi reformjai, illetve a vallási türelem meghirdetésének következtében a halálbüntetés fenyegetése enyhült, a homoszexuálisok olyan erotikus szabadkőműves társaságokat szerveztek (rózsakeresztesek, illuminátusok) amelyek szintén kiemelkedő szerepet játszottak az európai élet modernizálásában.

A homoszexuális mozgalmak kezdeti szellemi ihletője a XVIII. század végén jelentkező felvilágosodás. Voltaire és Diderot elítélték a melegség barbár elnyomását, de az erkölcsiséget az egyházzal azonosították, s ezért szerintük a homoszexualitásnak el kell tűnnie. Jean-Jacques Rousseau: Les Confessions című művében (1770) a szerző leírja, hogy egy afrikai megpróbálta őt elcsábítani, ám az első rémületét legyőzte és végül egy baráti viszony alakult ki közöttük. Ez a mű talán az első védőbeszéd az azonos neműek szerelmének toleranciája mellett a modern európai irodalomban.

A francia forradalom idején militáns melegek csoportja szabadságot és a melegség elismerését követelte a Nemzetgyűléshez intézett petícióiban (1790). A forradalom új törvénykönyve 1791-ben a homoszexualitás büntetését eltörölte. 1795-ben publikálta a Marquis de Sade Filozófia a budoárban című művét, amelyben a szex bármely formája elfogadott. A könyvet két évtizeddel később betiltották. Földalatti kiadványként terjedt 1960-as évekbeli teljes újrakiadásáig. 1810-ben a Code Napóleon szintén nem bünteti a homoszexuális felnőttek közötti kapcsolatokat. A jogszabályt a Napóleon által elfoglalt területeken is alkalmazták.

A homoszexuális jogok első szószólója, első kutatója Heinrich Hoessli (1784-1864) svájci divatáru kereskedő 1836-ban Svájcban először adta ki az Eros: Die Männerliebe der Griechen (Eros: a görög férfiszerelem) című történelmi művét, amely az első olyan könyv, amely társadalmi toleranciára hívta fel a figyelmet. Közvetlen hatást azonban nem gyakorolt a közvéleményre.

Poroszországban 1851-ben a kormány elfogadta a 175-ös paragrafus előfutárát jelentő, a férfiak egymás közötti kapcsolatát büntetendő jogszabályt. Ez kevésbé szigorú, ám ellentétes szándékot mutatott a korában terjedő dekriminalizációs törekvésekkel szemben. 1852-ben Ausztriában a nők közötti szexuális kapcsolatot törvényen kívül helyezték, miközben a férfiak közötti büntetését csökkentették. 1864-ben lépett trónra II. Lajos bajor király, akinek meleg érzelmeiről két anyag is tanúskodik: A Titkos füzetek 1886-ban jelent meg, s a király szexuális ösztönei ellen folytatott küzdelméről szól. A másik írás az Orvosi jelentés Őfelsége II. Lajos bajor király pszichikai állapotáról. (Fiatal apródjain szodómiát követett el.)

Az újkor kulturális kincsei a klasszicista festők, szobrászok (Canova) meztelen férfitesteket ábrázoló művei. David a harcias hősiesség és a homoszexuális gyönyör eszményének összegzője. Ezután a korszak után eltűnik a férfiakt, s csak az 1930-as években tűnik fel ismét a két diktatúra (fasiszta és kommunista) szobrászatában, festészetében. Casanova az Emlékezések-ben írt homoerotikus élményeiről, a romantikus korszak egyik legnagyobb zeneszerzője Pjotr Iljics Csajkovszkij volt.

hatter.hu