1969. június 27-30. a New York-i Greenwich Village-ben a Christopher Street 51-53. szám alatt működő Stonewall Inn nevű bárban razziát tartottak. A rendőri zaklatás elleni tiltakozás szikráját a felháborodott transzvesztiták gyújtották. Ez volt az első alkalom, hogy a melegek nem hagyták magukat és szembeszálltak a rendőrökkel. Több napos küzdelem zajlott.

Ez a nyílt szembenállás teremtette meg a táptalaját a Meleg Felszabadítási Front (Gay Liberation Front) kialakulásának, amely zászlajára tűzte a társadalmi ellenőrzést gyakorló szervek elleni harcot, elutasítva a heteroszexuális erkölcsöt. Hatása óriási volt: politikai klubok, diákcsoportok, vallási csoportok alakultak, tömegesen bújtak elő neves emberek. A blokádok, ülősztrájkok, szónoklatok meglepték az amerikai közvéleményt.

1970. június 28-án az Egyesült Államok több városában emlékeztek meg az egy évvel korábbi Stonewall-lázadásra. A Christopher Street Liberation Day felvonulásokon New Yorkban 15 ezren, más városokban (Los Angeles, Chicago, San Fransisco) néhány ezren vettek részt. Innen ered a meleg büszkeségi felvonulás (gay pride day) hagyománya.

Nem kis részben Hooker munkásságának eredményeként és a hatvanas évek melegmozgalmainak tevékenysége folytán 1973. december 15-én az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége (APA) kinyilvánította, hogy a homoszexualitás önmagában nem pszichiátriai rendellenesség. Alkottak egy új kifejezést: a szexuális orientáció zavara Végül 1986-ban az APA a homoszexualitásra való összes utalást kivette a DSM-III R-ből (Mentális betegségek listája).

A hetvenes évek

Amerikában ebben a korszakban előtérbe került a polgári jogoknak, a törvényeknek a politikai életben való érvényesítése. A Carter-kormányzat homoszexuális küldöttséget fogadott, de ugyanakkor ebben az időszakban bocsátottak el a légierőtől egy őrmestert (Leonard Matlovich).

A nyugati (főleg amerikai) radikális feminista mozgalmak a leszbikusságot nemcsak elfogadták, hanem kívánatosnak tekintették, mivel ezáltal a nők párkapcsolatukban is megszabadulhatnak a hímsoviniszta elnyomás alól. Számos leszbikus kommuna alakult szerte az Egyesült Államokban. A konzervatívabb feministák ugyanakkor féltek, hogy a leszbikusság bélyege meggátolja őket társadalmi céljaik elérésében, és ez töréshez vezetett a feminista mozgalmon belül. A leszbikus feministák nemcsak a heteró feministákat ítélték el, akik "lefekszenek az ellenséggel", hanem a butch/femme párokat is, akik szerintük "reprodukálják az elnyomó heteroszexuális párkapcsolati modellt."

1978-ban a népszerű, nyíltan homoszexuális Harvey Milk tanácstagot meggyilkolták. Ezt dolgozza fel a Milk című film (2008). (Két Oscar-díjat nyert a film.) Anita Bryant popénekes, egykori szépségkirálynő pedig melegellenes "Mentsétek meg gyermekeinket!" (Save Our Children) mozgalmat indított, "a melegek nem tudnak szaporodni, meg kell változniuk" - hirdette. 1977-ben rendezték San Francisco-ban az első leszbikus és meleg filmfesztivált.

A nemzetközi meleg mozgalom számára Amerika jelentette a modellt, az NSZK-ban is 1969-ben módosították a büntető törvénykönyvet, felszabadító csoportok működése terjedt el, 1972-ben adták ki először a Gay News-t Londonban, meleg egyházi gyülekezetek alakultak. 1978-ban Coventry-ben (Nagy-Britannia) megalakult a Nemzetközi Meleg Szövetség (International Gay Association - IGA), amely 1986-tól lett International Lesbian and Gay Association - ILGA.

Az 1968-at követő időszak kiemelkedő alkotásai: Bernardo Bertolucci készített filmet Moravia Megalkuvó-jából (1969), Lucchino Visconti a Halál Velencében-t vitte filmre (1972), Pier Paolo Pasolini Theorema című filmje (1968) is feltűnést keltett, csakúgy, mint Fleischmann: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból (1968) című alkotása. A melegek komikus ábrázolása is megjelent: Vámpírok bálja (1967), Őrült nők ketrece 1-2. (1978). Federico Fellini: Casanova című filmjéhez leforgatta, majd kivágta a homo-jeleneteket. Rainer Werner Fassbinder A szabadság ököljoga (1974) című filmjében a kihasznált buzi képét festette le. Egyéb jeles alkotások: Kabaré (1972); Fassbinder: Petra von Kant keserű könnyei; Derek Jarman: Sebastiane; Sydney Lumet: Kánikulai délután; Ettore Scola: Egy különleges nap (1977)

1980-as évek kihívásai

Az egyik nehézséget az új konzervativizmussal folytatott küzdelem jelentette. A homofil és a felszabadítási szárny között tovább feszült az ellentét.

1981-ben jelent meg a The New York Times-ban tudósítás először egy, a homoszexuálisok között terjedő ritka rákfajtáról. A HIV-fertőzés és az AIDS-betegség megjelenése a melegek egocentrikus beállítódása helyett a közösségi attitűd erősödését alakította ki. Új szervezetek alakultak (Gay men's Health Crisis, ACT Up), 1987-től emléklepleket készítettek és állítottak ki az AIDS áldozatainak emlékére.

A nyolcvanas évek elején az Európa Tanács, illetve az Európa Parlament is kiállt a melegek jogai mellett. 1984-ben az Európai Parlament elfogadta első olyan határozatát, amelyben a leszbikusok és melegek jogait támogatja. Ebben az évtizedben egyre több országban a melegséget már nem mentális zavarként kezelték (Franciaország, 1982). Folytatódott a homoszexualitás dekriminalizálása Európán kívüli térségekben (Új Zéland, 1986; Izrael, 1988), valamint a hetero- és homoszexuális kapcsolatok beleegyezési korhatárának egységesítése (Franciaország, 1982) Már előfordult, hogy partnerkapcsolat előnyeit élvezhették a meleg párok (Kanada, 1982). 1989-ben Dánia engedélyezte először az azonos neműek regisztrált párkapcsolatát, amely hasonló a heterók házasságához, de nem tartalmazza az örökbefogadás, a mesterséges megtermékenyítés és az egyházi esküvő lehetőségét.

1986-ban Joseph Ratzinger bíboros (2005-től XVI. Benedek pápa) egy püspököknek írott körlevélben ördöginek nevezte a homoszexualitást.

A nyolcvanas évek legfontosabb filmjei: Querelle, 1982; A pókasszony csókja, 1984; A szerelem sivataga, 1985; És a zenekar játszik tovább, 1987; Én szép kis mosodám, 1988; Maurice, 1986; Caravaggio; Kakukktojás. A legnépszerűbb meleg, leszbikus popsztárok: Elton John, Boy George, k.d. Lang, Erasure

A kilencvenes évek

A közép-európai posztkommunista országokban a rendszerváltozások után kezdett kialakulni a meleg színtér. Ezekben az országokban a homoszexualitás vagy illegális vagy megtűrt, de el nem fogadott szokásnak minősült. A politikai-gazdasági változások után sorra nyíltak a meleg szórakozóhelyek, civil szervezetek kezdték a működésüket, meleg lapokat alapítottak. A nyugati meleg szervezetektől sok segítséget kaptak az emberi jogok kiterjesztéséért folytatott küzdelemben, illetve a meleg infrastruktúra kialakításában, az érdekérvényesítésben, a lobbizásban.

A WHO, az ENSZ nemzetközi egészségügyi szervezete 1992-ben törölte a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) fejezetei közül a homoszexualitást.

A melegekre az évtized második felében Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már mint potenciális szavazótáborra tekintettek a politikusok: fellángolt a vita arról, lehet-e valaki homoszexuális a hadseregben, házasodhatnak-e az azonos nemű párok, örökbefogadhatnak-e gyermeket stb
A gazdaság pedig potens, fizetőképes keresletet lát a melegekben.

Az európai uniós jogalkotói tevékenység középpontjába a munkahelyi diszkrimináció, az élettársak, a gyermeknevelés, a szociális biztonság, a magánélet kérdései kerültek-kerülnek. 1999-ben az Amszterdami Szerződés életbe lépésével vált lehetővé, hogy a melegség miatti diszkrimináció ellen is lehet szabályokat hozni az Európai Unió tagállamaiban. Az akkor még csatlakozni szándékozó államok kénytelenek voltak a melegeket hátrányosan megkülönböztető jogszabályaikat eltörölni.

A kilencvenes években sorra születtek olyan filmek és egyéb alkotások, amelyekben már nem lelkibeteg, nevetséges, szánalmas, érzelmi béklyóiban vergődő melegek jelentek meg csupán, hanem hétköznapi, teljesen átlagos, vonzó, jó kedélyű nők és férfiak, akik nem feltétlenül vagy egyáltalán nem felelnek meg a sztereotípiáknak. Vagy ha mégis, azt sem kell feltétlenül elutasítani. Természetesen az AIDS témája, a gyógyíthatatlan betegség drámaisága (Philadelphia) most is számos alkotót megihlet. Újabb popsztárok (George Michael, Stephen Gately, a Boyzone tagja stb.) számára már nem szégyen, sőt büszkeség vállalni önmagukat. A filmdömping hatására olykor megkérdőjelezhető minőségű művek is kikerülnek az alkotók kezei alól, új jelenségként tapasztalható egyre több televíziós sorozatban és szappanoperában szerepelnek melegek, leszbikusok.

Az ezredforduló után

A kétezres évek első felében egyre több országban vállalják fel híres emberek a melegségüket. A politikusok közül elsőként Berlin szociáldemokrata főpolgármestere Klaus Wowereit tette meg az első lépést: "- Meleg vagyok, és ez így rendben van." A párizsi főpolgármester, a szocialista Bertrand Delanoe szintén meleg, a német liberális Guido Westerwelle egy nyilvános rendezvényen partnerével jelent meg. Nagy-Britanniában Ron Davies, az első Blair-kormány tagja, valamint Peter Mandelson, munkáspárti politikus és miniszter, jelenleg az Európai Bizottság kereskedelmi ügyekért felelős biztosa ismerték el: a róluk szóló "híresztelések" igazak. Magyarországon Ungár Klára SZDSZ-es politikus egy néhány évvel ezelőtti cikk után 2005-ben nagyobb nyilvánosság előtt is felvállalta leszbikusságát. Óriási eredmény, hogy számos állam engedélyezi a melegek együttélésének valamilyen formáját (élettársi viszony, regisztrált párkapcsolat, házasság stb.). A közbeszéd témájává, választási kampányok részévé vált a gyermeket örökbefogadás kérdése, az együtt élő azonos nemű párok szociális biztonsága (munkanélküli-, baleseti ellátás, özvegyi nyugdíj az elhalt jogán stb.), az elhalt partner utáni öröklés lehetősége.

A média számára már egyáltalán nem csak a melegek ritka különlegessége, a transzvesztiták figyelemfelhívó megjelenése a fontos. Számtalan komolyan veendő riport, interjú jelenik meg a melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek valós problémáiról is. Filmek, színházi előadások, regények, televíziós produkciók már-már elengedhetetlen szereplői hétköznapi melegek (Will és Grace, Queer as Folks stb.). 2006-ban több meleg témájú film kapott Oscar-díjakat (TransAmerica, Capote, Túl a barátságon). Néhol igen színvonalas művek is születnek (Sírhant művek stb.), s hozható példa az igénytelenebb darabokra is.

hatter.hu